Megjelent a Mária román királynő párizsi követsége című könyv

Május 27-én megjelent Koszta István új könyve, a Nagy Magyarország dokumentumok második kötete Mária román királynő párizsi követsége címmel.

Koszta István előző, Nem (csak) Erdély volt a tét című könyvében Alexandru Vaida-Voevod addig ismeretlen levelezését, jelentéseit tette közzé, rengeteg értékes és új információval szolgálva az 1919-es párizsi konferenciáról. Már abban a munkában is előfordultak utalások Mária román királynő párizsi felbukkanására, Koszta István azonban utánajárt, miért utazott a királynő a világ akkori fővárosába, hogyan teltek ott-töltött napjai, illetve milyen eredményei lehettek találkozóinak. A történészek eleddig nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget ennek az „epizódnak”, a magyarok érdektelenségből bagatellizálták, a kisebb „Trianon-legendák”, geszták közé sorolták; a románok pedig azért ignorálták, mert Brătianu miniszterelnököt és a liberális pártot akarta minden áron beemelni a köztudatba a „kikerekített” Románia országalapítójaként. A feledés jótékony homályába merült tehát a királynő párizsi követsége – mert követség volt a szó legszorosabb értelmében. „A forrásokból egy rendkívül izgalmas, több szálon bonyolódó és bódítóan színes történet bontakozik ki, amelyet bűn lenne nem megosztanom a Trianon-téma iránt érdeklődőkkel” – fogalmaz a szerző új könyvének születésével kapcsolatban.

Ízelítőül a követjárás két szemtanújának szavai:

„A királynő párizsi jelenléte a legjobb propagandaeszköz. A lapok szívesebben írnak elegáns és elbűvölő alakjáról, mosolyáról, egy csokor virágról, amelyet a noyoni sírokon helyez el, mint bármilyen tudós előadásról vagy tájékoztatóról. A lapok tele vannak királynőnkről beszámoló apró tudósításokkal, hírekkel.” (Gheorghe Popp, 1919. március 10.)

„A királynő látogatása, az ügy érdekében, kiemelt jelentőségű volt. Tevékenységének eredményei egyre inkább érzékelhetővé válnak. Nélküle, valamennyi férfi együtt, több kérdésben – a hitelek ügyétől a katonai beavatkozásig – nem tudtunk előbbre jutni. Az ő közbelépése hihetetlenül sokat lendített a dolgainkon. Nem azt állítom, hogy ő érte el az eredményeket, de tudatosan ő teremtette meg azt a légkört, amelyben sikerrel jártunk. Tudatosan, mert lenyűgöző szépsége mellett a megjelenése, gesztusai, beszédmódja, egész lénye ellenállhatatlanul hódító. […] Ez a rendkívüli nő több száz diplomata és egy hadtest munkáját végezte el. Ő napjaink legragyogóbb történelmi alakja marad.” (Alexandru Vaida-Voevod, 1919. április 10.)