Nem (csak) Erdély volt a tét

Nem (csak) Erdély volt a tét

Kései tudósítás a párizsi konferenciáról

Alexandru Vaida-Voevod levelei a párizsi békekonferenciáról, olykor beszámoló, összegező tájékoztatói azért fontosak, mert abban a békéről alig szóló, általános zűrzavarban eligazítanak arról, hogy ki, kivel, hányszor, hol és mikor, miért vagy mennyiért. A történetek közt a magyaroké, sajnos, az egyik megrázóan tragikus történet. Nem a csonkítás okán, azért is. A könyvben kevés szó esik a magyar békeszerződés aláírásáról, mert nem erről szólt a párizsi konferencia – ha szabad ezt ilyen lélegzetelállítóan megfogalmazni. Annyiban mégis, hogy a háttérben, halkan valaki folyamatosan keresi a konferencián azt a legitim magyart, aki aláírná a már 1919. február második felére kész szöveget! A kisebbségi szerződés aláírásának huzavonája a főtanács és a román kormány között sem rólunk, magyarokról szól, mint hinné ösztönösen bárki, aki magyar! De hadd ne meséljem el a történetet, benne van rejtve-fejtve a könyv szövegeiben.

A kötet az eredeti, csíkszeredai kiadás változatlan utánnyomása.

A könyvről írták…

Cseke Gábor: Kései tudósítás a párizsi konferenciáról (Új Magyar Szó)
Vaida-Voevodról magyarul a Román Akadémia kolozsvári intézetében (Történelemportál)