Mária román királynő párizsi követsége – 1919 – Nagy-Románia, a megtervezett ország

Leírás

Ma nem egyszerű, vagy inkább nehéz megítélni Mária román királyné 1919. március-áprilisi útját párizsi és londoni útjának diplomáciai és politikai összefüggéseit. Nem lévén hivatalos minősége, cselekvően nem befolyásolhatta a békecsinálók döntéseit a konferenciára meghívott román küldöttség által elővezetett követelésekről. A királyné viszont bízott abban, hogy párizsi és londoni jelenléte a konferenciának abban a szakaszában, amikor még forró volt a levegő, befolyásolta a ráfigyelés, a vitavezetés módját, és mindenképpen a Romániával kapcsolatos döntések megítélését. Ha nem is billent Románia oldalára a mérleg a képviselő által fontosnak gondolt kérdésekben, nem másította meg a megmásíthatatlant, egyértelmű, hogy másképp ítélték meg Romániát a Szajna partján a királynő megérkezése után. Elérte azt, „hogy Románia fölkerült Európa térképére!” és azóta is ott van! Mit tudott Wilson elnök, vagy Lloyd George erről az ország-ról mielőtt a királynéval találkoztak? Igaz, utána sem érdeklődtek különösebben arról, hogy a világ melyik táján kell keresni a térképen, de legalább a nevét megjegyezték. Abban drukkerek és ellendrukkerek is kénytelen-kelletlen megegyeznek, hogy Mária királynét nem lehetett nem észrevenni. Feltűnő jelenség volt mindenképpen, de már csak tiszteletet parancsoló származása miatt sem lehetett reverencia nélkül megállni előtte, elmenni mellette semmiképp.

Feltűnő a kutatónak is az, hogy milyen konok igyekezettel buzgólkodtak korában, és azóta is a hivatalos történetírás cinkosságával mindenkori politikai körökben elanekdotázni a királynő követségét. Azt mondanám, hogy a kutató szerencséjére, s talán az érdeklődő olvasó örömére is. A kutató szerencséjére azért, mert ismét egy olyan történet nyomába eredt, amelynek archivált, vagy tudatosan a polc mögé ejtett, rejtett forrásai, kisebb-jelentősebb tanúinak vallomásai részben árnyalják, néhol meg teljesen átírják annak a tér-ségnek a történéseit abban a bő egy évben, amikor Párizs volt a világ fővárosa, s amit mi, most, ismét áb-rándosan Kárpát-medencé(nk)nek szeretünk mondani. Az érdeklődő olvasó örömére is, hiszen megkíséreli Nem (csak) Erdély volt a tét – kései tudósítás a párizsi konferenciáról címmel a tavaly megjelent könyvem sejtelmeit Mária román királyné párizsi követsége tanúságával megfejteni, kifejteni.