A román irredenta mozgalmak története

Leírás

1916 ​decemberében az osztrák–magyar és a német katonai szervek szakemberekből álló hírszerzőcsoportokat küldtek Bukarestbe azért, hogy feltérképezzék a román árulás és az azt követő katonai támadás hátterét. Jancsó Benedek, mint a bizottság hivatalos tagja érkezett a román fővárosba, és a testület a vezetésével többvagonnyi titkos iratot küldött Budapestre. 1920-ban ezen információk alapján írta meg a román–magyar kapcsolatok egyik legfontosabb alapművét – korabeli címmel –, A román irredentista mozgalmak története című könyvet.

A magyar kultúra egyik bölcsőjét, Erdély elszakítását a bevándorolt románság vezetői mintegy ötvenéves aktív munkával készítették elő. Látványos európai propagandával maguk mellé állították a külföldi közvéleményt, a román kultúra felvirágoztatásával pedig milliókat tereltek egy közös gondolat felé, amely végül legyőzte a Budapestről irányított, a valóságot látni nem akaró korabeli liberális magyar államot.

Jancsó Benedek már 1892-ben megírta, hogy Erdélyt hamarosan elveszítjük, 1893-ban konkrétan jelezte, mit kellene tenni, de senki sem vette komolyan a figyelmeztetését. Az 1918-as Károlyi-puccs előtt Jancsóék hozzájutottak a román kormány által még 1916. augusztus elején az antant négy országával kötött bukaresti titkos szerződés szövegéhez, amelynek 4. pontja mondta ki Románia antantgyőzelem utáni új határait. A bizottság megdöbbent tagjai Jancsót küldték Budapestre, hogy felhívják a kormányt azonnali intézkedések megtételére. Pár nappal Budapestre érkezése után táviratot küldött Bukarestbe a bizottságnak, hogy a kormány tagjai nem hisznek neki!

A vég hamarosan bekövetkezett, de vajon hogyan jutottunk el odáig? Erről szól ez a könyv, amely bölcs és higgadt elemzéssel íródott. Nem ártana, ha minden magyar könyvespolcán ott lenne.